Zala a szép tájú Somogy megyének, külső-somogyi tájegységének keleti részén található, Tab városától kissé nyugatra fekszik. A szelíd dombokra és völgybe települt község nevét a preszláv eredetű saj (áramlás) szóból keletkezett Zala személynév után nyerte, talán egyik első birtokosát hívták így az Árpád-korban.

A kedvező helyi adottságokat kihasználva a község területén már évezredekkel ezelőtt is éltek emberek. A mai zalai szőlőhegyet az újkőkor folyamán az úgynevezett lengyeli kultúrába sorolható csoportok lakták.
Zala helység középkori történéseiről nagyon keveset tudunk. Azt, hogy Somogy vármegyében Zala nevű helység már 1278-ban bizonyosan volt, abból az oklevélből ismerjük, amely Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt templomát említi. A keleti szentek a Somogyot egykor uraló Koppány vezér bizánci kapcsolataira utalhatnak. Szőlősről - mely az újkor egy részében tartozott Zalához - már a XI. század végéről van okleveles adatunk. Szőlős Zalához képest bővelkedik középkori forrásokban, az itteni szőlőbirtokokkal kapcsolatban sokszor fordultak a hiteles helyekhez a földesurak.

A nemes Zichy család a falu életében évszázadokon át alapvető szerepet játszott. Tudjuk, hogy már 1417-ben voltak itt birtokaik Zichy Paska leszármazottai révén. Rajtuk kívül a Pernesziek, a Batthyányak, Nagy-Pói Bálványosiak és birtokoltak itt földeket a középkorban. Később a Boronkayaknak és Babócsayaknak is akadtak itt birtokaik. azonban a XVIII. századtól a XX. század elejéig már a Zichy család a falu egyetlen számottevő földesura.

A török uralom alatti és az azt követő zűrzavaros időket Zala lakossága is megszenvedte, olyannyira, hogy a helység a XVIII. század elején teljesen elnéptelenedett. Az 1710-es években újratelepült falu lakosai a korábbihoz hasonlóan magyarok voltak. A XIX. század közepén úgy tudták a helybeliek, hogy a Veszprém megyei Devecserből és Vászolyból mintegy másfélszáz évvel korábban érkezett Somogyi és Varga család leszármazottai tették ki ekkor a helység lakosságának jelentős részét. Bóta falu 1573-1574-ben még népes falunak számított a huszonöt adózó házával, de a török idők elmúltával nem maradt lakosa. Ide már 1718-ben is telepítettek a Felvidékről tótokat, azaz szlovákokat. Bótapuszta később Zala külterületi része lett.



A római katolikus templom 1764-ben épült műemlék jellegű épület, melyben Zichy Mihály festette a "Krisztus a keresztfán" című képet.










A Zichy kúria, mely Zichy Mihály festőművész szülőháza, az 1790-es években épült. Itt életek szülei és testvére is, majd miután hazatért Olaszországból, felesége és négy gyermeke is itt telepedett le.  Főként nyáron voltak itt, télen a fővárosba költöztek. Akkoriban pezsgő élet folyt a településen és a birtokon, cselédházak, istálló és kocsiszín épült a kúria mellé, személyzet biztosította a család ellátását.

A kiállítást 1979-ben nyitották meg, majd felújítva, átrendezve 1992-ben adta át Göncz Árpád köztársasági elnök. A gyűjtemény megőrzésében nagy szerepe volt  Zichy Mihály leszármazottainak, főként Csicsery-Rónay Istvánnak, a művész dédunokájának.



A múzeumban áttekintést kaphatunk a világhírű művész festészetéről, megtalálhatjuk életének dokumentumait, a családi vonatkozású dolgait, a nagyon értékes könyvtárát és szentpétervári otthonának legszebb bútorait, illetve a múzeumban látható fegyver- és közép-ázsiai néprajzi gyűjteménye is. A család birtokában szemben fekszik a Zichy-kúria parkja 10 hektáron. Természetvédelmi terület. A bejárattól a védett vadgesztenyesor árnyékában sétálhatunk le a patakhoz, majd a kis fahídon átkelve kiépített ösvényeken járhatjuk körbe a parkot.




A község temetőjéhez vezető kövesút mellett van a Zichy család sírkertje. Erdei fenyők, akácfák lomjai alatt pihennek itt Zichy Mihály családtagjai.




Elérhetőség:

Polgármesteri Hivatal

Polgármester: Kadlicskó György
Jegyző: Dr. Szűts Dóra
Cím: 8660 Zala, Kossuth L. u. 59.
E-mail: jegyzo@tab-ph.axelero.hu
Tel.: 84/525-190
Fax.:
weblap: www.zalafalu.hu